Kellett egy kis szünetet tartanom az írásban, mert még így visszaemlékezve is nagyon felkavart az akkori "harcom".

Folytatom tehát.

Végre este lett és elmúlt 11 óra, és én elindultam "Az 50 első randimra" :)

Ájulás környékezett.

Még visszafordulhatok!
Nem ígértem a "Holnap várom"-ra, hogy "Itt leszek!"

De a lábaim vittek, és a lépcsőház már megint dübörgött a szívverésemtől.

Lépcsőházi ajtó kiakasztva, Ő pedig ott ült a lépcsőn.

Amint az ajtóhoz értem, felállt, kezét nyújtotta.

Szép estét! -mondta, de én nem fogtam vele kezet, csak szó nélkül lerogytam a lépcsőre mégmielőtt elájultam volna.

Szótlanul ültünk, látta hogy megint rosszul vagyok.
Vagy talán csak érezte, vagy hallotta a szapora lélegzetvételemet.
Nem tudom.
Csak azt éreztem, hogy szép lassan kezdek megnyugodni.
A puszta jelenlététől.

Egyszercsak elkezdett beszélni azon a hihetetlenül kellemes hangján.

- Róbert vagyok.
 Nemrég váltam el. Sehol nem találtam ilyen olcsó lakást mint itt, és aránylag közel van Budapesthez, ahol a munkahelyem van. Elég fárasztó az ingázás, de nem mindig úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretnénk. Reggel elindulok itthonról, és csak este érek haza. Akkor pedig belépek a vadidegen lakásba, ahol még mindig úgy vannak a szoba közepén a dolgaim, mint amikor 2 hónappal ezelőtt ideköltöztem. Hétvégén már annyira fáradt vagyok, hogy ki sem mozdulok a lakásból, egész nap csak a TV-t bámulom, de fogalmam sincs mit látok. Az elmúlt évek történései járnak a fejemben. Hol rontottam el?
Van egy 8 éves fiam, az Ő hiányától majd meg őrülök.
Majd ha belakom a lakást, meg kicsit megismerem a várost, kéthetente jön hozzám.
Hétvégi apuka lettem. /Akkorát sóhajtott, hogy a már bimbózó hársfák levelei itt a ház előtt, egy pillanatra mintha megmozdultak volna/.
Nagyon köszönöm hogy meghallgatott.
Tudja este már mindenki behúzódik a saját kis kuckójába.
Nagyon örültem amikor magával találkoztam.
És köszönöm hogy meghallgatott!
Majd beszélgetünk még.
Mondjuk, holnap? ugyanilyenkor?

Felálltunk, és mindketten elindultunk a saját kis kuckónkba, ahogy mindenki más teszi, közel az éjfélhez.

Az ajtaja előtt, ahol a lépcsőforduló van, szinte egyszerre mondtuk:

- Jó éjszakát! ... és kézfogással váltunk el.

Holnap találkozunk! /mondtam magamban/, ma is olyan jót "beszélgettünk".
Nagyon jó volt hallgatni Őt.