Egész nap az járt a fejemben, hogy az elmúlt EGY évben, tegnap hallottam újra férfihangot, ami nekem szólt.
Elképesztőnek és elkeserítőnek tartottam.
Hogyan juthattam idáig?
Mi lett belőlem?
Nyugtatókkal, és antidepresszánsokkal teletömött SENKI.

Mégis amikor arra gondoltam hogy ha ne adj Isten, újra előfordulna hasonló eset mint tegnap éjjel, még a szemetet sem vinném le többé.
A puszta gondolattól kivert a veríték, jött a heves szívdobogás, ájulásérzés, halálfélelem.

Öngyilkosságra soha nem gondoltam.
Édesanyámra való tekintettel.
Megölném ŐT.

Azt viszont halálbiztosan tudtam, hogy a gyógyszerek csak rontanak az állapotomon.
Már ott tartottam, hogy a delet alig bírtam kivárni, és egyre rövidültek az elviselhető időszakok a gyógyszerek napi háromszori bevétele között.

Úgy éreztem hogy csúszok, egyre lejjebb.